A cellulózgyártás szorosan összefügg a papír minőségével. Ahogy a pépesítés mértéke növekszik, a papír különféle tulajdonságai ennek megfelelően és eltérően változnak. A kétféle pép különböző fizikai tulajdonságainak változásának görbe szabályai hasonlóak, ami azt jelzi, hogy a pépesítés különböző rostokra gyakorolt hatásának van egy közös szabálya, de a különböző cellulózfajtáknál kisebb eltérések mutatkoznak. A pépesítés utáni iszapot poliészter képző szitaképző szöveten keresztül kell kialakítani. Vízszűrési hatékonyságát és a poliészter formázó szitaformázó szövet hálószerkezetét ésszerűen össze kell hangolni a pépesítés mértéke szerint. Csak így garantálható a következő papírlapok minősége. A kiváló minőségű-poliészter formázó szitaformázó szövet jobban alkalmazkodik a különböző pépesedési fokozatú pasztákhoz, így javítja a papírlapformázás minőségét. Mindeközben a poliészter formázó szitaformázó szövet hálós felületének síksága a pépesítés utáni szálmorfológiával is együttműködik, tovább optimalizálva a papírlap egyenletességét. A megfelelő poliészter formázó szitaformázó szövet kiválasztása a kulcsa a pépesítési és formázási folyamatok összekapcsolásának.
(1) A szálkötőerő és a pépesítés kapcsolata
A pépesítési fok növekedésével a szálak duzzadása és finomsága növekszik, a szálak fajlagos felülete kitágul, több hidroxilcsoport szabadul fel, elősegítve a rostok közötti hidrogénkötés-kombinációt, és a szálak kötőereje folyamatosan nő. A szálkötőerő javítása lehetővé teszi a szálak szorosabb összefonódását, amikor a pasztát a poliészter formázó szitaképző szöveten alakítják ki, csökkentve a papírlap porozitását.
A pépesítés korai szakaszában a szálkötő erő görbéje gyorsan emelkedik, ami azt jelzi, hogy a rostok duzzadása és a finom rostok növekedése nagyon gyors. A pépesítés középső szakaszában a szálkötő erő görbéje fokozatosan lelassul, jelezve, hogy a szálak felülete teljesen szabaddá vált, és a szálkötő terület növekedési üteme egyre lassult. A pépesítés későbbi szakaszában a szálkötési erő görbéje fokozatosan kiegyenesedik, jelezve, hogy a rostok erősen felszívják a vizet, megduzzadnak és a pépesítés későbbi szakaszában finom szálakká válnak. A szálak kötési felületét meglehetősen nehéz tovább növelni, így a szálak kötőereje eléri a csúcsát. Amikor a szálkötési erő eléri a csúcspontját, a poliészter formázó szitaformázó szövet formázási teljesítménye kulcsfontosságú a papírlap szerkezeti integritásának megőrzéséhez. A jó minőségű -poliészter formázó szitaformázó szövet megakadályozza az alakító papírlap sérülését.
(2) Törés hossza
A törési hossz a papír szakítószilárdságának nagyságát jelzi. Kiszámítása abból a feltételezésből történik, hogy egy bizonyos szélességű papír vagy karton egyik vége fel van függesztve, és a saját súlya miatt eltörő maximális hosszt kilométerben fejezik ki. A papír törési hosszát számos tényező befolyásolja, elsősorban a szálak kötőereje és a szálak átlagos hossza. Ugyanakkor összefügg a szálak egymásba fonódó elrendezésével és maguknak a szálak szilárdságával. A pépesítés kezdeti szakaszában a törési hossz gyorsan növekszik, majd fokozatosan lelassul, majd egy bizonyos érték elérése után fordulás, csökkenés jelensége következik be. A pépesítés korai szakaszában ugyanis a szálak gyors duzzadása, finomrostképződése növeli a szálak kötőerejét, és ennek megfelelően nő a törési hossz is. Ebben a szakaszban a törési hosszt befolyásoló fő tényező a szálak kötőereje. Amikor a pép pépesítési foka 70 SR körüli, a szalmapépé pedig 50 SR körüli, akkor a törési hossz eléri a maximális értéket. Folytatva a pépesítési folyamatot, bár a szálkötőerő tovább növekszik, a szálak átlagos hosszának csökkenésével a törési hossz csökkenni kezdett. Az utóbbi szakaszon a szakítási hosszt befolyásoló fő tényező a szálak átlagos hossza. A fordulópont jelenségének időzítése a pépesítési módszerhez kapcsolódik. Ha nehéz késeket használnak a pépesítéshez, a rostok hossza gyorsan csökken, és a törési hossz korábban fordul. Ezzel szemben, ha könnyű kést használunk a pépesítéshez, kevesebb szálat vágunk, ami elősegíti a törési hossz növelését és egy későbbi fordulópontot is eredményez. A szakítási hossz variációs törvénye referenciaként szolgál a megfelelő poliészter formázó szitaformázó szövet modell kiválasztásához is, hogy jobban illeszkedjen a különböző szilárdsági követelmények melletti papírlapformázáshoz.
